Virágoskert az én szívem

Amikor Miklós megnyitotta az új művirágboltot a városközpontban, Margitnak azonnal feltűntek azok a meleg barna, szomorú szemek. Egyre többet járt hát oda, megpróbálta fellendíteni az induló üzletet, hátha Miklósnak kevésbé lesznek szomorúak azok a meleg barna szemei.

Napraforgót vett a konyhába és egy virágkompzíciót az ebédlőasztal fölé.

Aztán a hálószobát vonta be finom művirágréteggel.

Később egy nagyon ritka futónapraforgóra beszélte rá Miklós, s bár Margitka leginkább koszorúként hordta volna haja díszítéséül, végül inkább a boltív fölé szögelte.

A semmiből érkező és sehová sem tartó futónövény a 2017-es év óriási divatja lesz, mondta egy nap Miklós, és Margitka azonnal feltörte a malacperselyt, hogy megszerezze ezt is. Fel kellett volna tűnnie ezeknek a súlyos szavaknak, gondolta később Margitka, amikor már késő volt. Semmiből. Sehová.

A kerti tavaszi művirágok voltak az utolsó szerzemények, utána Miklós soha nem nyitotta ki többet az üzletet, Margitka pedig soha többet nem látta és - értelemszerűen - több művirágot sem vásárolt nála ezután.


Köszi, Nóra!